A Vojnovich-Társalgó vendége:

Visky András

Prima Primissima-díjas, Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi magyar író, drámaíró, dramaturg, egyetemi tanár, színházi teoretikus.

„Csak a történeteinkben van számunkra hely, ott vagyunk igazán szabadok és boldogok. Nélkülük nem tehetünk egy tapodtat sem.” (Visky András)

***

A rendhagyó közönségtalálkozón Visky András személyesen ad ízelítőt legújabb, az Illegalisták című regényéből, és miközben az író mesél, maga a közönség kérdez. A találkozás dedikálással ér véget, Visky András Kitelepítés és Illegalisták című kötetetei kedvezményesen lesznek elérhetők a helyszínen.

Belépés díjtalan, de regisztrációhoz kötött.

Áchim-Kovács Anikó és Hegedűs Katalin

hegedű-zongora szonáta hangversenye

***

1816 tavasza van. Schubert alig tizenkilenc éves, és bár nappalait egy zsúfolt osztályteremben tölti tanítóként, hajnalai és estéi a zenéé.

Rendkívül termékeny alkotói korszaka ez, amikor már 4. és 5. szimfóniáján dolgozik!

„Az én zeném nem akar mást, csak egy pillanatra megállítani az időt, és megmutatni azt a békét, amit a hétköznapokban oly ritkán találunk meg.” – írja naplójában.

A három szonatina Schubert legkedvesebb, legközvetlenebb kamarazenei alkotásai közé tartozik. Nehéz előadásukhoz ideálisabb helyszínt találni, mint a Vojnovich-Huszár Villa termei. Egy vasárnap délutáni „Schubertiáda” hangulatát megidéző eseményre várjuk szeretettel!

D-dúr szonatina (D. 384) – Ez a mű a legegyszerűbb, legfényesebb. Schubert optimizmusát és a természet iránti rajongását tükrözi. Naplójába ekkoriban ezt írta: „A természet ilyenkor a legszebb. Az ember nem tehet mást, mint hálát ad a Teremtőnek, hogy ilyen gyönyörű világot alkotott.” Ez a zene is ilyen: tiszta, mint a reggeli fény, és mentes minden felesleges díszítéstől. Mintha Mozart szelleme sétálna velünk a bécsi erdőben.

a-moll szonatina (D. 385) – Ahogy Schubert távolodik az ifjúság gondtalanságától, a zenéjébe beköltözik a nyugtalanság: „Vándor vagyok ezen a földön, de a zene az én hazám.”  Ebben az a-moll műben már nemcsak a dallam szépségét halljuk, hanem az útkeresést is. A fájdalom és a vígasz itt kéz a kézben jár, hiszen – ahogy ő fogalmazott – a legszebb dalok mindig a legmélyebb érzésekből fakadnak, és éppen ez teszi őket emberivé.

g-moll szonatina (D. 408) – Schubert egyik legszebb vallomása a zenéről: „Vannak pillanatok, amikor a világ zaja elcsendesedik, és csak a lélek beszél. A zene az a láthatatlan híd, amely összeköti a földi életet az égiekkel.”  Ebben a g-moll darabban már ott van az a bölcsesség, ami Schubert későbbi nagy műveit jellemzi: a méltóság, a szenvedély és az a megismételhetetlen bécsi báj, amit csak ő tudott ilyen őszintén papírra vetni.

***

Az est után pogácsával és egy pohár borral kínáljuk kedves vendégeinket.

Támogatóink: